Sziasztok!
Üdvözöllek a blogba, mely egy idős, 65 éves néniről fog szólni. Erzsébetnek nagy álmai vannak, ám egy nehézség megakadályozza némelyiket. Gyönyörű lánya, Kováts Flóra, két szép gyermeknek édesanyja, Lillának és Kírának.
A történetet köszönöm szépen Zsófia Barla Szabó -nak! Rengeteg munkát fektetett bele, hogy nekem megírja a prológust, s, hogy én megvalósítsam ezt a történetet. Még egyszer köszönöm, Zsófi!
***
Kislánykoromban sokat gondolkoztam rajta, milyen lesz, ha öreg leszek. Ha már minden egyes napnak jelentősége lesz, és nem várom a következő születésnapom.
Elmondhatom magamról, hogy ez is eljött. Megöregedtem. Nem tudom, pontosan mikor történt, de szép lassan elmúltak felettem az évek, de én még maradtam. Maradnom kell, hiszen valakiknek fontos vagyok.
Gyermekeim már felnőttek, saját lábakon állnak. Unokáim most kezdenek bele az életbe: gimi, nyár, bulik, szerelem... Ez az ő életük. Pihenés, várakozás, egyhangúság és egy cseppnyi félelem... Ez az én életem.
Mikor még fiatalabb voltam, elhatároztam, hogy idős éveimet hasznosan töltöm. Kirándulok, utazok, kulturálódok, körbejárom a világot. Bizonyára így is történt volna, ha nem leszek beteg. Szervezetem legyengült, elszoktam a mozgástól, de még mindig van egy álmom.
Vidámpark. Számomra különleges ez a szó. Soha életemben nem voltam még igazi vidámparkban. Gyermekkoromban nagyon vágytam rá, de drága dolog volt, és sokat kellett volna utazni hozzá, később pedig elfelejtődött. Most azonban megint vágyni kezdtem rá, hogy kipróbáljam a hullámvasutat, felüljek az óriáshintára, vagy bemenjek a szellemkastélyba az unokákkal...
Ezért céloztam meg a világ legnagyobb vidámparkját: Spanyolország, Port Aventura.
